Az orchideák magvai

Az orchideák a túlélésért folytatott versengés során felkapaszkodtak a fákra, a fényt keresve birtokba vették azok lombkoronáját. Tápanyagaikat és a vizet saját maguknak teremtik elő.

 

Annak az esélye, hogy egy orchideamag egy fán, a hátrányos környezeti feltételek mellett fejlődésnek induljon, meggyökerezzen és kifejlődjön, meglehetősen kicsi: becslések szerint 1 : 100 000 000! A növények ezt a kedvezőtlen valószínűségi rátát óriási mennyiségű mag képzésével próbálták ellensúlyozni. Egy magházban akár 5 millió mag is lehet. Ahhoz, hogy a magházban el is férjen ennyi mag, radikális miniatürizáción kellett azoknak keresztül menni. Parányi méretük magyarázza, hogy semmiféle tápanyaggal nem rendelkeznek, csupán néhány sejt alkot egy magot. Természetesen tápanyag hiányában nem tudnának kicsírázni, de! – a természet megoldotta a problémát:

bizonyos gombafajok szimbiózisban élnek az orchideákkal. Amikor az orchideamag sejtjei osztódni kezdenek és ál-hajszálgyökereket fejlesztenek, akkor “jönnek” a gombák és átszövik a csírázó magvak alsó részét és táplálni kezdik azt (a gombák nélkül a fejlődés leáll). Lassan megjelennek az első valódi gyökerek, melyeket szintén birtokba vesznek a gombák és így éldegélnek együtt egymást segítve.

Van az orchideáknak egy olyan csoportja, amely igazán “gombafüggő”, méghozzá szaprofita (korhadéklakó) gombák nélkül nem tudnának életben maradni, testük ugyanis nem tartalmaz klorofillt, így a szükséges tápanyagokat csak egy “közvetítő” szervezet segítségével tudják beszerezni (pl. Neottinia nidus-avis), de ez már egy másik téma…. 🙂

Neottinia nidus-avis
Neottinia nidus-avis

(felhasznált irodalom: Zdenek Jezek: Orchideák enciklopédiája, 2005)