Vérehulló fecskefű

Gyógynövények – Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus L.)

A közismert nevén Vérehulló fecskefű rendszertanilag a Papaverales (mákvirágúak) rendjébe és a Papaveraceae (mákfélék) családjába tartozó növényfaj.

Számos magyar elnevezése van: aranyfű, gódirc, cinadó, vereslőfű. 30-100 cm magas, lágyszárú évelő növény, főleg a nyirkosabb talajokon, árokparton, erdők szélén, csatornapartokon van jelen tömegesen. Jellemzője, hogy ha a növény bármely részét megtörjük, abból narancssárga színű nedv csordul ki. Szára törékeny, kékeszöld színű, a tövénél gyapjas, enyhén szőrös. Levelei szárnyasan szeldeltek, csipkések, fonákjuk kékeszöld.

Gyógyhatású növényrészek a virágzó föld feletti hajtása és a gyökere. Drogja keserű, a tejnedvben több mint 20 féle alkaloid van: kelidonin (tumorgátló!), berberin, keleritrin stb. (a legtöbb alkaloid a gyökérben van). Emellett kevés illó olajat, gyantát, C-vitamint, nikotinsavat is tartalmaz.

A népi gyógyászatban a tejnedvét szemölcsök irtására használják. Vértisztító és vérképző hatása is ismert, emellett a legmegbízhatóbb szer súlyos májbetegség esetén. Jótékony hatással van az anyagcserére, mint vér- és májtisztító. Ezt támasztja alá az is, hogy a gyógyszeripar epe- és májbetegségek gyógyszereihez használja fel. Baktériumölő hatása is igazolt, ennek köszönhetően szájvizek és fogkrémek alkotórésze.

Gyűjtsük, szárítsuk! Esetenként nagy segítségünkre lehet fájdalomcsillapító és simaizomgörcs-oldó hatásával (ami olyan, mint a papaveriné), de óvatosan az efféle alkalmazással, mert erős hatású!

Hozzászólás