Zivatarelektromosság – villám, mennydörgés

A légkör gázaiban elektromosan töltött részecskék többféle módon és helyszínen alakulhatnak ki, ezek közül a legjelentősebb a troposzférában (10-12 km-es réteg) létrejövő zivatarfelhők elektromossága.

 A felnyúló zivatarfelhők hatalmas magasságokig tornyosulhatnak, melyekben a pozitív és negatív elektromos töltések jelentősen elkülönülnek.  Jellemzően a pozitív töltésű részek a felhő felső részében, a negatív töltésű alkotók pedig a felhő alsó részében, annak alján helyezkednek el. Ezek a hatalmas, ellentétes töltésű felhőrészek cellákat alkotnak, melyek között óriási voltos feszültség keletkezik. Abban az esetben, ha két ilyen, ellentétes töltéssel rendelkező cella elég közel kerül egymáshoz, elektromos kisülés formájában a töltések kiegyenlítődnek – ez a villámlás jelensége. Ritkán előforduló kísérőjelensége a gömbvillám, amely erősen ionizált gázokból vagy folyadékcseppekből álló, fehér vagy lilás színű izzó gömb.

A villám ún. villámcsatornában halad, amiben ionok tömegei futnak ide-oda két cella között. Ebben a villámcsatornában a levegő felforrósodik és a villámlás (kisülés) megtörténte után robbanásszerűen kitágul. Ez a hirtelen kitáguló levegő okozza a mennydörgést, melynek hanghatása a felhő és a földfelszín közötti hangvisszaverődés miatt tovább fokozódik.

 

(felhasznált irodalom: Dr. Péczely György: Éghajlattan)